A mai rész én írtam(#HM).Remélem már nagyon vártátok. Ja és köszönöm a nemzetközi nézettséget is :) puszii xoxo (Mai rész Vörös Fanninak ajánlatos.:**)
Éppen elalvó félben voltam,Justin a hajamat csavargatta amikor megszólalt a telefonom.
-Halló? Ki az? - kérdeztem tőle mivel nem írt ki semmilyen számot a telóm.
-Szia Hope! Faith vagyok. - szólt bele boldogan a telefonba
-Jesszus úr isten. Faith. Hogy-hogy hívsz? Mi van veled? Jól vagytok?- ültem fel hirtelen az ágyról és
csak hadartam neki a telefonba
-Nyugi Hope minden oké velem. Merre vagy?Leila veled van?- kérdezte boldogan és nem tudtam mi az öröm tárgya
-A barátommal vagyok éppen a kedvenc helyünkön-mosolyogtam Justinra és azthiszem elpirultam.
-Tehát Leila nincsen veled.Ki a barátod? Mindent el kell mesélned!- darálta a mondatait.
-Öm az telefonon nem publikus majd leírom facebookon de úgy sem fogsz nekem hinni.De te hol vagy?
-Hát ami azt illeti,pont ezért hívlak. Jövőhéttől a TE sulidba fogok járni. Hope, itt vagyok Los Angeles-ben.
-Ááááááááá. Baszki Faith. Nemááárr.- ordítottam a telefonomba.
-De itt vagyok. Osztálytársak leszünk jövőhéttől. Jeee- vigyorgott
-Nem hiszem el.- nyökögtem.
-Tehát hol is vagy pontosan?-kérdezte
-Az sem publikus jelen pillanatban. Kb 1 óra múlva szerintem jó lenne.-mondtam neki és lehetett érzékelni a hangomon,hogy nagyon boldog vagyok.
-Jaj csajszim mivan ,hogy ennyire nem publikus ,csak nem Justin Bieberrel jársz vagy mi?!-nevetette el magát
-Na majd mesélek,de most le kell tennem. Puszillak.- mondtam
-Hé várj. Hol tali? -kérdezte
-Ömm..tudod hol lakom?,-kérdeztem vissza
-Elfelejtettem az utcát de tudom hogy 13.- nevetett
-Los Diegos Way. 13.
-Jee csajszim. Ott leszek 1,5 óra múlva. Sziaa puszkó- köszönt el
-Okés csajom. Várlak vagy várunk.Nemtudom mi lesz még. Puszi-köszöntem el én is tőle és letettem a telefont.
Justin kérdően nézett rám,én visszafeküdtem mellé az ágyba.
-Ki volt az?
-Biztos szeretnéd tudni?-kérdeztem tőle
-Igen?!- nem tudta mit mondjon és csak nevetett rajta..
-Szóval Faith. Faith Garcia. Pontosabban Felisa Hermosa dos Fernandez Mancini.Apukája spanyol anyukája olasz. 3 éves volt Faith amikor ide költöztek LA-be. 3 házzal arrébb laktak mint én. Anya amolyan "üdvözlünk a szomszédban' sütit vitt át. Engem is vitt magával. Én 2 éves voltam. Faith akkor még nem beszélt angolul.Leilát még nem ismertem akkor. Faith megtanult angolul ,az kb fél év volt,tudod kisebb gyerek gyorsan tanul.Na szóval addig ameddig nem tudott addig igazából nem nagyon járt el sehova otthonról csak óvodába járt. Federica az anyukája nem nagyon engedte át hozzám. De amikor megtanult ugye angolul akkor már együtt mentünk mindenhova. Ő tanított meg biciklizni.-nevettem el magam.- Hát igen, ő az akit legrégebb óra ismerek. Na és a sztori úgy folytatódik,hogy 10 éves voltam amikor az anyukájának az anyukája,szóval az anyai nagymama meghalt. Visszamentek olaszba. Faith profin beszél angolul, olaszul és spanyolul is.De nem ez a lényeg. Szóval én 10 ő 11 volt amikor elmentek. Anya nagyon jól tudta ,hogy nem jönnek vissza. Se Faith se Én nem tudtam hogy ez lesz belőle. 2 hét volt a tervben. Nagyon nehezen búcsúztunk el így is egymástól,nemhogy ha tudtuk volna ezt.Eltelt 1 hét és már kezdtem türelmetlen lenni. 2 hét után amikor reggel értek volna haza én már öltöztem a lépcsőn lefele jövet és vettem volna fel a pulcsim és szaladtam kifele a házból.Anya utánam kiabált hogy beszélnünk kell. Elmondta hogy nem fognak visszajönni. Sírtam. Összetörtem. Heteken keresztül csak sírtam. Telefonon beszéltünk. Évente találkoztunk. Vagy én voltam olaszban vagy ő volt itt nálam. Tavaly nem volt találka. Nem jöttek ki a dolgok. De most itt van és találkozni fogok vele. Nem hiszem el. - csordult ki egy könnycsepp a szememből.
Justin néma csendben hallgatta végig a sztorit.
-Azta.-lepődött meg miután végig mondtam.- ez elég kemény. Ő a legjobb barátnőd.-mosolygott
-Igen,de az a baj ,hogy ő a legnagyobb belieber a földön akit ismerek...- nevettem el magam.- nagyon féltékeny lesz.
-Baszki nemár.- ült fel Juju az ágyra nevetve.
-De. De siessünk már hozzánk hiszen nemsokára ott van nálam.-vigyorogtam mint a tejbetök.- elő kéne készíteni valamit neki
*****
Amint hazaértünk közöltem anyuval a remek hírt.
-Öm most nem azért Justin, tudod ,hogy nagyon szeretlek de Faith egyszerűen megőrül érted.-ecsetelte anya Justinnak
-Anya ne mondd már el ennyiszer hogy szereted Justint.-szóltam rá mert már eléggé unalmas. Justin csak nevetett egyet.
-Na van egy tervem. - szólt fel hirtelen anya,és mindketten anyura figyeltünk- Justin felmegy Hope szobájába. most gyorsan ír egy autógrammot..- nézett anya Jujura és mutatott az asztalra hogy ott van papír és toll- Legyen Faithnek ez egy emlékezetes napja.....(..)
Anya elmondta a terv többi részét. Justin felment a szobámba amikor 'idő' volt. Én a kezembe fogtam az autógrammot,ami végülis nem (csak) papírra készült el hanem egy autógramm kártyára mert Justinnak a táskájában midnig van pár darab.Szóval igen.
-5 perc és itt van.- üvöltöttem el magam amikor kaptam egy üzenetet Faith-től.
-Rendben. Bezárom az ajtót.- hallatszott Justin hangja az emeletről.
-Gitár kikészítve a fönti előtérbe. -szintén jött le egy hang az emeletről . Anya orított..
-Je.Minden oké.- kiabáltam vissza.
*Faith szemszöge*
Nagy nehezen eltaláltam a régi házamhoz.Kicsit elidőztem.A ház teljesen felújítva. Közel sem olyan mint 3 éve amikor utonjára voltam Hope-nál. Na mindegy. Az utca nevek is változtak azért nem tudtam melyik is az utca. De így kocsival ezerszer könnyebb. Szóval igen. Itt vagyok.
Kié lehet az a szürke lambo? Áh mindegy.Biztos Hope kapta 16. szülinapjára.
Leparkoltam a fekete Range Roveremmel a ház elé a szürke lambo elé. Odasétáltam az ajtóhoz.Kopogtam.Cece nyitott ajtót.
Szia Faith.!- kiabált ,mintha kb 100 méterre lennék tőle,de nem. A fülembe kiabáltam mert már át is ölelt.
-Szia Cece.!-kiabáltam vissza neki és nevettem. Olyan régen láttam már a 'pótmamámat'
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- csak ennyit hallottam a nappaliból
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- az én reagációm is ennyi volt amikor megpillantottam az én kis barátosnőmet. Nem nőtt semmit mióta utonjára láttam.Imádom
- Felisa Hermosa dos Fernandez Mancini - kiabálta teljes nevem... Ritka ember amerikába aki megjegyez ennyi nevet.
-Hope Jasmine Smith.- kiabáltam vissza.. nekem könnyű dolgom van a nevével kapcsolatban.
Egymást átölelve sírtunk. Hihetetlen 2 éve nem láttam. Még midnig a legjobb barátnőm.Imádom.
-Na csajok nyugodjatok le.-szólt Cece.-Üljünk vissza a kanapéra
-Jujj tényleg van egy meglepetésem.-szólt Hope.
Leültünk a kanapéra Cecevel addig Hope kiment a konyhába valamiért. Amikor visszajött egy dedikált JUSTIN BIEBER kártya volt nála.Tudja ,hogy imádom.
-Oh My Bieber köszönöm..- dobtam egy puszit az arcára.
Kicsit csodálgattam a képet és az aláírását. Még az is tökéletes.Gondolatmenetemet Hope zavarta meg egy nagy köhögéssel.
-Hope betegvagy?-kérdeztem tőle aggódóan
-Nem,de van még egy meglepetésem. -mondta titkolózósan
Felállt és megfogta a kezem és szembe állt velem. Szólt ,hogy ne forduljak hátra csak rá nézzek.Így tettem.
Egyszer csak megszólalt egy ismerős gitárjáték majd az ének hozzá.
Hátra akartam fordulni.Nem hiszem el. Hope megfogta az arcom és csak annyit mondott figyelj a dalra,az énekre,a hangra. Gondolkodtam egy kcisit rajta,majd csak annyit éreztem,hogy egy ember akit 90%ban tudtam hogy ki, ott áll mögöttem. Kicsit lenyugtattam magam.Ahogy Hope a szemebe nézett egy utalást adott arra,hogy ne csak 90 %-osra tudjam ki ő. Sikoltani akartam. De ne. Faith ne! Elviseled. Nem ájulsz el. Nem lesz semmibaj.OKé.
Hope elengedte az arcomat. Némi nonverbális kommunikáció után 'megbeszéltük' ,hogy nem ájulok el és hogy maradjak nyugodt.Igen. Ahogy megfordultam teljes életnagyságban fél méterre tőlem állt és énekelt,sejtésem szerint nekem.Ő. Justin Bieber.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése